100 éve, 1926. október 5-én hunyt el Jászai Mari

Az egyik legnagyobb magyar tragika- Jászai Mari 1850. február 24-én született Ászáron, és Budapesten, a János Szanatóriumban – jelenleg a SOTE Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikája – hunyt el 1926. október 5-én.

 

„Az élet rejtelmes törvényszerűsége folytán a dolgok úgy végződnek, ahogy elkezdődtek. A homály, amely bölcsőmet födte, borítja be nemsokára halálos ágyamat is. … Ami közbe esik: rövid fölrepülés volt a fénybe, ahonnan nemsokára vissza kell szállnom az örök homályba.”

 

Jászai Mari síremléke 1915 óta áll a Fiumei Úti Sírkert díszsorán, holott maga a művésznő csak 1926-ban hunyt el. A legendás színésznő nemcsak elkészíttette saját sírját, de rendszeresen gondozta is azt. A síremlék anyaga a régi, még 1837-ben épült, később lebontott Nemzeti Színház építőelemeiből, egészen pontosan a kupolacsarnok szürke márványából származik.

„Ti ittátok be lelkem lángját / régi színházunk kedves kövei / ti fogadjátok már ismerős öletekbe / kilobbant poromat” – áll a síremléken.

 

Nekünk, ászáriaknak a születés öröme jutott a nagy művésznő életéből, de a halálának napján is emlékezzünk Rá. Emlékezzünk egy olyan idézettel, amely a szeretetet hírdeti: „Minden dicsőségnél, minden tehetségnél többet ér: szeretni. Nem az, hogy az embert szeretik, hanem az, hogy az ember szerethet! (...)” Jászai Mari