Levél Kanadából
Kanadai kedves olvasónk levele Petrőczné Marika nénihez.
Kedves Asszonyom,
Gondolom, hogy megbocsátja megszólitásomat, azonban a protokol az protokol még több ezer km távolságból , sőt az Óperenciás Tengeren is túl , itt Kanadában, Edmonton városában is, ahol most örömmel olvastam az Önök falujának: Ászár községnek honlapját..
, „ Egy látogatás margójára...” irt cikket példaként lehetne minden református és különböző felekezetek gyülekezetei előtt felolvasni, idézve a Szentírásból:” Emlékezzetek a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét…” / Zsid.13,7/,mert akik elfeledkeznek a múltról,azok nem becsülik a jelent sem..Sajnos ezt én is, sok helyütt megtapasztaltam. Nt. Petrőcz László és kedves felesége kivétel, mert több, mint fél évszázada szolgáltak Ászáron és környékén ,de még most is él emlékezetük. Ezt igazolta Mazalin Zsuzsanna által rendezett találkozó, melyről az egykori tanítvány: Kovács Kornélia írt megható sorokat. Petrőcz Lászlóné előadását és az Ászáron nevelkedett zenetanárnő:Marika lányuk énekét nagy érdeklődéssel hallgatta a Faluházat zsúfolásig megtöltő ászári és környékbeli Gyülekezet. Régi fotókkal, történetekkel idézte Petrőcz Lászlóné,vagy ahogyan emlegetik: „Marika néni” a múltat, azt sok áldozatos munkát, amit szeretett Férjével együtt végeztek a Gyülekezet kicsinyeiért, nagyjaiért az ott töltött 13 esztendő alatt. Úgy gondolom, hogy e sorok írója nem 83 évesen, hanem jóval előbb, mint bárki más Ászáron, ismerhettem meg a Petrőcz lelkész házaspárt… Az Önök Marika nénijét én pápai diákkoromban úgy ismertem meg, mint:
„ ...te komám , gyere gyorsan az ablakhoz, itt megy Hanzlik Marika, haza felé a pápai Jókai utcán...” S csak, mint éretlen érettségire készülők, később teologusok, szemünk a járó kislányra ragadt mindaddig , amig Jókai utca vége elnyelte alakját. Ugy gondolom azonban, hogy Ő jobban ismert engem, mint én Őt, mert ki nem ismerte volna a Papai Kollégium tornászait, hisz én is egyike voltam azoknak.
Telt az idő. Eljött az a nap, amikor mint teológusok búcsút mondtunk Pápának, Nátusnak a szép pápai lányoknak, és igy nem láttuk továbbá Hanzlik Marikát sem. Azonban a jövő csak tartogatott egy kis meglepetést, miután mint kanadai állampolgár családommal ellátogathattunk B.füredre és tiszteltünket tehettük Nagytiszteletü Petrőcz Lászlónál, akinek felesége nem volt más , mint Hanzlik Marika, öt gyermek édesanyja. Ez a találkozás három-négy évtizeddel ezelött történt. A nagytiszteletű Ur kimértségét meglazitottam egy emlékkel, hogy senior korában egy ebéd vagy vacsora után a „jó magaviseletemért” bizony akkorát kaptam, hogy igazán hittem Gilileo Galiileinek, „ mégis mozog a Föld...” Nagytiszteletü Aszzony pedig előhozta a diákélet csokrából a legszebbeket. Többi között talán az én „szerénységemet is ? „. De jó is rágondolni….. Visszaemlékezni. Mondtam én, s mondom én ma is. S talán Ő is mondja még ma is a sok-sok karibdiszek/fájó emlékek/ ellenére is.
Haza látogatásaim alkalmával sosem hagytam ki a balatonfüredi parókiát. Szeretettel fogadtak én pedig örömmel láttam annak lakóit.
Nem feledem még azt az alkalmat sem , amikor Nt. Úr, mint valami hűséges szolga javitptt, tett, vett az Ref. Üdülö szépségéért, az új lelkészlakás építéséért, a Templom restaurálásáért,folyton csak dolgozott. Mindezekre csak annyit tudtam a saját lelkészi szolgálatom /21 év/ után mondani, figyelmeztetőként :, „..Lacikám ! vigyázz , mert ezért te sem kapsz kézcsókot, de talán köszönetet sem.” Egyet biztos kapott, az pedig betegségének súlyosbodása volt,és kegyelmes Istenünk végakarata. Mint hűséges szolga emléke bennünk él.
Marika Néni, nekem csak Marika, fiatalabb nálamnál, igy kivan zárva a sértődés lehetősége, Ő pedig annyira figyelmes, hogy nem Gábor bácsinak, Inkább kedvességégez méltóan Gáboromnak szólit. És ilyenkor a 2005-ben operált szivem fiatalosabban ver,vérnyomásom lemegy, és úgy érzem, hogy jó volna megpróbálni a cikánykereket. Záróként, igen Petrőcz Lászlóné a magyar református lekészek feleségeinek a példaképe volt ,példaképe most is, és higgyük, hogy az lesz fiatalságának további éveiben is.
Én hálás vagyok Istennek sok mindenért, azért is, hogy a technika vívmányai abban is segítenek, hogy akár naponta is láthatom barátaimat, ismerőseimet, a Skype -on keresztül beszélgethetünk emlékeinkről, múltunkról,jövendőnkről, Hazánkról, Egyházunkról, bánatainkról,örömeinkről. Több ezer km.távolságból, az éter hullámainak segítségével, mi magyarok naponta találkozhatunk és vigasztalhatjuk egymást..
Magamról csak keveset, 1956-ban diplomáztam, S.lekész voltam Zalaegerszegen és esperesi lelkész Tatabányán, menekültek lelkésze Traiskirchenben, Toronto Egyetem, majd kertész. 1959-1980 Edmontonban lelkész. Alberta i egyetemen tanári oklevél, helyettesitő tanár , majd 17 éven keresztül instruktor az egyik börtönben, 200 méhcsaladdal majd 45 évig dolgoztam, közben tornát tanitottam és az adóbevallással is foglalkozatam és foglalkozom.
Pontot téve reflexióimra, hálás köszönetet mondok a méltatásért és Isten áldása legyen gyülekezetükön, annak lelkészén s családján ,valamint Marika- néniék szolgálatához kötődő emlékeken. Köszöntöm Ászár község honlapját író és olvasó,áldozatokat hozó, kedves tagjait.
Szeretteljes üdvözlettel : Dezse Gábor