Költészet Napja 2014 (Népfőiskola hírei)

Április 11-én a Költészet Napjára hívtuk és vártuk falunk érdeklődő közönségét. 

Köszönjük azoknak akik elfogadták meghívásunkat, hisz szép, élményekben gazdag estet kaptunk ismét.
Meghívott vendég volt Fazekas Imre Pál Pro-Arte Díjas Aranydiplomás író, költő.
Előadását így kezdte: „a lelkemmel éljem át, ne az indulataimmal.” – és végig ez vezette. Soha nem gondol olyat, ami negatív dolgokat hoz elő, még így 84 évesen sem.
Különleges, rendhagyó módon kezdte az előadást, hisz mielőtt magáról beszélt volna és verseit mondta el, visszavezetett bennünket azokban az élményekbe, melyet ő még gyerekkorában szüleitől, nagyszüleitől tanult, hallott. Bemutatta azon nagy magyar íróinkat, költőinket, ami később segítette írói pályáját,

(Hisz) nagyszüleitől elsőként József Attila – Mama c. versét tanulta meg, és különös szép hangsúllyal, lelkes átéléssel mi is hallhattuk. Hiszi és vallja, hogy a mai ifjúság ily téren való neveléséhez sokat kell tenni a mai társadalomnak, hisz nem szabad, hogy lejjebb menjen a mérce. A vers érzelmi többletekkel együtt járó csoda – mondta és ily szeretetben adta elő Petőfi Sándor Anyám tyúkját is, melyben a szeretet a legfontosabb, ha jól hangsúlyozunk.

Anyai nagymamájától Ady Endre a Magyar ugaron, apai nagymamájától a Grófi szérűn c. verset tanulta meg.

Juhász Gyula költészete is nagy hatással volt verseire, hisz az Anna örök c. vers alapján az ő versének címe: Örök Anna.

S magáról néhány szóban így fogalmazott: – Mi mozdít, mitől lesz szerves egész?

A gondolat, a szándék, s ha van mersz és bátorság és van, így leírja.

Kedves kis történetet mesélt 2. osztályos koráról, hisz Klárikának szólt első igazi verse. Ekkor még Petőfi stílusban, s mintegy 20 év múlva már saját hangján szólt, s mai napig több mint 6500 verse. Verseiben a társadalomról és a szerelemről ír.

S mint kiderült nem csak szépen ír, de jó hangja is van, így is megismerhettük Imre bácsi sokoldalúságot, néhány híres magyar nótára új szöveget írt és ezt el is énekelte nekünk.

Néhány társadalmi vers elmondása után így fejezte be előadását, „A világ másabb mint lehetne” c. versével: mindenki fogódzkodjon meg valamibe, hisz arra van szükségünk, hogy a magunk emberségébe bele lássunk. Fontos a jó lelkiismeret – jól szeretem magam, társaim, s a világot. Ha van emberség, önérzet, ahhoz nem éltél hiába. Hinni, bízni kell, hisz akkor az ember nem csalatkozik.

Köszönjük Vajsné Fazekas Ibolya lelkészasszonynak meleg köszöntő szavait, s egy-egy vers felidézésével a régi gimnáziumi és teológiai emlékképeket.

S a végét lezáró Pilinszky János: Elég c. versét.

Reméljük több alkalommal lesz még ilyen és hasonló szívet melengető estében részünk, melyet ez úton is köszönünk a fáradhatatlan szervezőknek Zséfár Csillának és Tóth Gáborné Heninek.

Mazalin Zsuzsanna